Utcák

Poros, töredezett betonon lépkedve lehet bejárni a megannyi szűk, vagy épp tágas utcák sokaságát. És jobb ha vigyázol értékeidre, sok itt a tolvaj gyerek

*Lassú léptekkel járja az útcákat, kerülgetve az útcán szanaszétt heverő romos düledékeket, betondarabokat. Egy lelket sem lát, de azért tovább igyekszik, hátha ráakad valakire.* ~Ide is elért a pusztítás. Gyönyörű...~ *Felcsillannak szemei a további menetelés közben.*

*Séta közben meglátja a nőt. Örülten elmosolyodik, majd odalép hozzá*
- Mit keres egy ilyen elveszett kislány idekint? *kérdi ridegen, de mosolyogva*

*Kissé megdöbben mikor ráköszönnek.* -Kislány? Talán. Elveszett? Az már kevésbé. *Ördögi vigyor.* -Keresgélek, úgy látom nem hiába....Na és te? Nem félsz itt egyedül? *Mutat körbe.* -Nem épp barátságos hely, de gyönyörű...A nevem mellesleg Salome. Megtudhatom a neved, vagy csak a szád nagy? *Gúnyolódik.*

- Kis szemtelen *mosolyodik el* - Ez tetszik. Jeannie Hadsun, démonmester *hajol meg gúnyosan mosolyogva*

-Jeannie...Már hallottam rólad. Azt beszélik szörnyű teteket hajtottál végre...Igaz ez? *Reménykedve pillant a nőre. A gúny elszált a hangjából.*

- Hm. Mondjuk úgy, bár sok közöd nincs *felegyenesedik* - Idegenek nem vonok be a kis titkaimba

-Pff.. Tudod kit érdekel a titkod. *Felkapja a vizet és hátatfordítva elkullog pár lépést, habár igazán tudni akarja mire képes a nő...Nem veszíthet semmit, ezért úgy dönt megpróbálja hatalma alá keríteni, habár a siker nagyon kétes...* -Na jó..*Vissza megy a nőhöz. ÉS erősen koöncentrálva próbálja rávenni a beszédre.* -El akarsz nekem mondani mindent...Én itt vagyok hallgatlak...*Vigyorog.*

*Felnevet*
- Rossz lépés! *megfordul, dühtől csillogó szemekkel, majd elektromosággal tölti fel a nő testét. MEgccsapja az áram, de szerencséjére nem halálos mennyiségű*

~Démon...~ *Hátraesik a nagy feszültségtől. Tekintete a semmibe mered, hisz homályos foltokon kívül semmit nem lát.* -dögölj meg...

- Elsőre még nevettem is ezen a kijelentésen *mosolyog majd megragadja a csajszit(miután lehajol hozzá) és a grabancánál fogva felrántja* - Nos cica, húzd vissza a karmaid, mert jelen pillanatban nem sok esély kinálkozik fel ellenem - Aludj! *bevetve egy kis mágiát tekintetével elaltja a csajt, aki a karjaiba zuhan* - Így ni *mosolyogja majd elindul haza ott hagyva a kába lányt*

*Az utcán sétál a lánnyal. Komoran nézi a lepusztult várost, majd egy nagyobb sóhaj után lecsüccsen az útpatkára*
- Istenem *kezeibe temeti arcát*

*Minden kopár és lepusztult... Minden mindenhol... Aztán egyszercsak eltűnik mellőle Thomas feje mire arra fordul ahol a férfinak lennie kéne. Így észreveszi, hogy leült az útpadkára*
-Minden rendben? *kérdezi szemöldökét összehúzva*

- Semmi sincs rendben *szipogja zavartan, kapkodva a levegő után*

*Tehetetlen. Nem tudja mit mondjon így inkább nem mond semmit*

*Még ücsörög egy kicsit reszketve mielőtt megnyúgodna*
- Tudod miért ilyen minden? Miattam! Vagyis miattunk! mi főangyalok kiirtottunk mindent... Annyira hiányzik az apám... és Jenny. Nem birom, hogy ellene kell harcolnom! Nem *ideges*

-Hogy? Nem értelek... *kérdez rá. Fogalma sincs arról, hogy miért lett ilyen minden. Azt sem érti, hogy hogyan élhette túl a dolgokat. Talán most esetleg választ kaphat.*

Mi angyalmesterek vagyunk. Képességeink a maximumon vannak, és együttesen képes egy öntisztítást elindítani a földön. Ez annyit tezs, hogy minden ártót kiírt a Földön. Ezér tnincsenek emberek, épületek, és ezért van az, hogy a kertünk virágzó! És.. a mutánsok azért élhettek, mert előző életükbben áldozatok voltak... a démonok pedig.. Emberek akik képességeket, és a feltámadás erejét kapták! Ők a kellő rossz, hogy legyen egyensúly *magyaráz*

*A hirtelen szerzett információnak örül, de mindez egyben fel is kavarja... Rengeteg ismerősét, rokonát vesztette el. Ő pedig életben maradt....*
-És akkor most tulajdonképpen mi a teendő? Mindent újraépíteni?

*Bólint*
- De... *elmosolyodik, keserűen* - Nem vagyok olyan erős, és kemény, hidd el. Csk sokat láttam, sokat szenvedtem. Próbálok tenni a városért, de nagyon nehéz. Az egész területen, mi vagyunk leginkább lemaradva. És... aggódom a gyerekekért. Mit esznek holnap? Mit vesznek fel? Lesz-e fűtés télre?

*A válaszokat nem tudja a kérdésre, de bizakodó. Bár egyelőre megoldást nem tud de bízik abban, hogy megoldódnak a dolgok... Valamikor*
-De nem vagy egyedül. Ott van Arisa, meg itt vagyok én is. Együtt biztos sikerül majd kitalálnunk valamit *mosolyog rá bíztatóan Thomasra*

*Éppen erre rohan még mindig szemeivel a gyerekeket keresi*-Jessi Emilien*Pont Thomasba szalad.Miután lepattan róla elég félve fel néz rá*-Thomas Thomas...jajj de jó hogy meg vagy!*Lihegi*

- Én is örülök. De hol van a lányom? *érdeklődik*

*Még mindig lihegf és mindent gyorsan le szeretne darálni ezért még mindig nem tudja kinyögni rendesen*-Egy egy ...a parkban voltunk ott volt egy fiú valami Gabe egy másik kissráccal valami Emiliennel...és és a gyerekek hintáztak mi meg mi meg ...beszélgettünk két szót és mikorra visszanéztünk ők ők ők...eltűntek*Nem néz Thomas szemébe annál jobban szégyenli magát*

*Elpattan valami, megragadja a lány ruháját és a fanak löki*
- ELHAGYTAD A LÁNYOM!? *üvölti, nyakán kidagadnak az erek, feje elvörösödik*

*Nagyott nyekken.Miután feláll még mindig nem néz a szemébe de egy két könnycsepp is elhagyja szemét*
- Nem hagytam el elszöktek azzal a másik fiúval*felesel vissza*

- Emilien? Ő is eltünt?! Hogy lehettek ennyire bénák?! *megragadja a lány karját* - Most megkeressük, d eimdákozz, hogy Arisha ne érezze meg a gyermeke veszélyben létéd, mert te addig élsz! *elindul magaután húzva Cassyt*

-Ne rángass már tudok magamgtól is menni!*Szűria a fogai között felfogta a veszélyt de nem szereti ha parancsolgatnak neki.Ő is aggódik de akkor is...*

- Jól van! *vicsorogja és elengedi a lányt, majd tovább fut*

-Jajj Thomas azért várj már meg*Utánna rohan de már olyan sokat futott ma hogy kicsit lassan halad.*-thomas légyszíves!

- A vidámparkba vannak! *mondja idegesen* - Érzem és az Jessyca kedvenc helye! Gyere, nincs messze!

*ő is itt szalad és megpillantja a két "ismerőst"(Cassyt nem ismeri)Thomashoz sétál és nyakánál megragadva a földre löki*-Thomi hol van a fiam!

*Ellőki és feltápászkodik*
- Jó kérdés! És hol van a lányom?

-A te lányod?Az én fiam hol van?TE sem tudod?
*Elképed majd mikor megpillantja a szemrevaló kislányt a háttérben ránéz és megnyalja és végig nyal saját ajkain direkt úgy hogy lássa a lány aki kicsit ijedten ugrik be Thomas mögé*-Akkor akkor most hol keressük őket?

- Vidámparkban vannak! *mondja* - Legalábbis remélem! Az Jessy kedvenc helye...

*Küld egy csókot a lánynak majd megpróbál Thomasra koncentrálni*-Érem akkor induljunk is!Elindul a többiek előtt*

*Fintorog utánna és végre kibújik Thomas mögül és elengedi annak pólóját(eddig abba kapaszkodott) *-Ez mekkora barom*Morocosan induk előre de azért betartja a tisztes távolságot*

-Ez a barom egy arátom. Csak én sértegethetem *morogja* - amúgy igazad van!

*Mikor Cassy idegesen elrohan előtte a fenekére csap*
-Heves kis cica*Mosolyog rá ördögien*
-Nos Thomas most merre is?Elfelejtettem a járást!

*Megrotpan mikor Xavier rácsap a seggére*
-TE meg ezt hogy képzelted disznó*Pofonvágja és visszahúzódik Thomas mögé*-Megölöm*Morog mögötte*

- Erre *mondja a fiú viszonylag nyugodt hangon, majd elindul a vidámpark irányába. Közben karját markolássza, ahova szerelme épp egy sebet kapott*

*Ő is követi Thomast és miközben elmegy mellettük ismét CAssy fenekére csap.Már csak azért is mert látja hogy mennyire idegesíti *-Vad cicus*a fülébe súgja és Tovább halad Thmas mellett*-Mi a baj Thomi?

-Rohadj meg!*Átszalad a Thomas másik oldalára és belekarol mikor észre veszi hogy valami bántja*-Ige mi a baj?

*Ellilulnak a szemei, elrántja a kezét Cassyétől, hátából két hatalmas szárny csap ki, majd a fiú a levegőbe ugrik, és irdatlan sebeséggel elhúz*

*Eső áztatja az utcákat. Most olyan kellemes, nem pedig gyilkos, mint pár perccel ezelöt. Beleszagol a levegőbe, és érzi a vért, amit s zél az intézetből sodor felé. Thomas épp beavat. Erre a gondolatra gyengéden elmosolydik, emlékszik az ő kettejük beavatására. Vicces volt, majdnem megölte Thomast, mire rájött mit is kéne tennie*
- Drágám *neveti. Hamarosan eléri a vidámparkot*

*Leszáll az utcán, majd egy pajzsot von magaköré. Majd kinyitva a könyvét sétálni kezd*

*Kábultan szedi a lábait egymás után. Napok ót anem volt hajlandó enni, természetesen Jeannie miatt, ráadásul, még az út közben meg is támadták, és elszedték a pénzét. Így, pénz, és büszkeség nélkül már nem volt kedve visszamenni a Kúriába. inkább csak sétált, teljesne egyszinű pupilákkal*

*Az utcákon csavarog egyedül könyékig érő keztyűvel és köpeny alá rejtve magát. nem akar mutánsal találkozni ...Csak sétálgat céltalanul*

*Meglátja a lányt, ezért elfordul, és a másik irámyba kezd menni. De ma különösen esetlen. Orrabukik, kábultan*

*Hangosan kuncogni kezd.Nem érti a fiú miért menekül el előle hisz ezt ő szokta csinálni. Oda megy hozzá de nem nyúl hozzá csak nézi*-Jóé vagy?