Vidámpark

-Hahh!em vagyok kislány hülye öregfószer!*Sziszegi idegesen egy főgonosz elég volt neki mára Xaviert is alig tudta elviselni és még ez is*
-Jahh és ha annyira tudni akarod a nevem CAssandra de most már mond el hogy te ki vagy!*A gúnyos vigyorai egyáltalán nem tetszik neki ő csak vicsorogni tud*

-Öreg fószer? Hm..szerintem eléggé fiatal vagyok még a 25 évemmel, de sebaj...
*Mondja továbbra is gúnyosan vigyorogva közben a leányzó szemébe néz.*
-Cassandra? Szép név, kár, hogy egy ilyen bunkó kislányra került...amúgymeg mondom, hogy jobbha nem tudod meg mi a nevem és jobb ha lekopsz ha nem akarod, hogy bajod essen kilány.
*Mondja továbbra is gúnyos vigyorral.*
-Még ittvagy?

*A rengeteg kislányozás és a bunkózás nem nyugtatta meg, még idegesebb...és szemével szinte megöli a fiút.*
-Nem vagyok kislány!Nehéz a felfogásod?*Visítja a férfinak*
-Ohh és igen még itt vagyok*Elszántan néz a férfi szemeibe*-Miért talán el kéne mennem?

-Nem nehéz, csak látom, hogy ez idegesít téged, és élvezem...kislány!
*Mondja továbbra is gúnyos vigyorral az arcán. Valamiért nagyon élvezi ezt a helyzetet, hogy a lány egyre idegesebb tőle.*
-Igen, elkéne...tudod nagyon féltelek és nemakarom, hogy valami bajod essen. Olyan kis törékeny vagy...
*Méri végig a lányt közben tovább gúnyoskodik.*

~Azt hiszem megölöm~
*Teljesen elborul az agya. Közelebb megy a férfihez és újjával bökdösni kezdi a vállát közben a szemébe néz és üvöltözik*-Nem vagyok kislány és ne is idegesíts! NE félts te engem nem lesz semmi bajom!És áruld már el a nevedet!

*Tidusz hirtelen felpattan és úgy néz le a lányra.*
-Tidusz!
*Mondja kcisit hangosabban a kelleténél majd kiahzsnálva a helyzetet, hogy ilyen közel vannak egymáshoz Tidusz ad a lány szájára egy puszit majd vigyorogva épphoigy hozzáér a lány mellkasához mire azt hátrarepül pár métert. Tidusz ezen csak jót derül és lassan odasétál a lányhoz.*
-Segítsek kislány?

*Felkel természetesen segítség nélkül még jól arréb is löki őt*
-Nem vagyok kislány*Már szinte toporzékol pont mint egy kislány( )MAjd mivel Tudusz használta képességeit úgy dönt ő is bevet valamit bár mivel fiatal még nem éppen tökéletesek.Szemei ismét elhomájosulnak és Tidusz mellet egy nagy villám csap be.Majd mikor Cassy szemei ismét régi színükben tündökölnek csalódottan csóválni kezdi a fejét*-A fene mellé! Nagyon szép neved van ám*Most ő beszél gúnyosan*-És te melyik oldalon állsz?*annyit már leszürt hogy Xavierék a rosszak*

-Ha belém csapott sem lett volna bajom...
*Mondja vigyorogva majd a biztonság kedvéért kinyújtja karját maga elé majd hirtelen fel mire belécsap a villám. A fiúnak semmi baja nem lessz, csak annyi lessz rajta a változás, hogy egy kis villámgömb kering körülötte.*
-Ez blokkolja a villámlást hátha mégis eltalálnál..
*Mondja továbbra is gúnyosan vigyorogva majd lehunyva szemét megrázza a fejét.*
-Köszi, tudom, hogy szép nevem van! Az oldallal kapcsolatban meg csak annyit, hogy az egyiken sem! Senki sem áll az én oldalamon, akkor én sem állok senkién. Nem mintha akarnám, hogy bárki is mellém álljon, mert elvagyok én egyedül. Sőt, így a leg tökéletesebb. És ha már itt tartunk, Te melyik oldalon állsz?
*Kérdi a lány szemeibe nézve.*

-Hát öh...Izé
*Zavartan a fejét kezdi vakargatni*
-Én Thomas oldalán állok! Xavier egy állat! Az ő oldalára sose állnék...Jahh amúgy meg egyedül lenni sose jó ezt csak azok mondják akiknek nincs senkijük és belenyugodtak
*Most nagyon bölcs lett*

-Igen? Úgy gondolod? Akkor maradj velem és nem leszek egyedül...
*Mondja a lánynak továbbra is a szemébe nézbe közben vigyorog,*
-Thomas...ki az a Thomas? Tuti valami szerencsétlen kis nyálgép...ne állj Te se senki odalán! Maradj mindíg közöttük, az a biztos...és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám. Egy kicsit kikupállak és nem is lenne belőled rossz harcos. Bár a képességeiden még sokat kéne csiszolni, de megoldjuk. Szóval, mi a válaszod...Cassandra?
*Lép közelebb a lányhoz.*

Annyira sok mindent zúdít rá a fiú hogy csak egy hatalmas nyelés után tud megszólalni újra.*
-Én tudom milyen egyedül lenni évekig voltam egyedül de akkor Thomas befogadott és magához vett...kicsit zizi de nagyon nagyon hálás vagyok neki!De voiszont*Ezt a fiút nagyon szimpatikusnak tartja a tudat hogy valaki ennyire magabiztos és erős megnyugtatja.Megfogja egyik kezét azt lóbászni kezdi és közben a földet bámulja*
-Szerintem neked is jót tenne...Nem lennél többet egyedül ám!

*Soha nem hallott még a Thomas gyerekről de ha talizik is vele, úgyérzi bizos nemlesznek egy véleményen, bár ez nem érdekli őt. Viszont mikor a lány megfogja a kezét kissé meglepődik a dolgon és próbálja leplezni zavarát ami nemnagyon megy neki. De nem engedi el.*
-Azse baj, ha egyedül vagyok...nemkell senkire vigyáznom, nem kell aggódnom...az ilyen dolgokat már rég éreztem...nagyon rég. Viszont...ha velem tartasz...ez nekem nagy felelősség...még sosem volt...senkim.
*Mondja a lányra nézve majd a tájat bámulja.*

-Rám nem kell vigyázni nem vagyok én olyan!Soha sem vátam el ezt senkitől sem!Viszont ha Thomashoz jönnél ott szintén nem kellene ezt megtenned ugyani ott az a jó hogy ő vigyáz mindenkire vagy is valami ilyesmi*Zavartan ő is a tájat kezdi fürkészni amit nagyon unalmasnak talál így visszanéz a fiúra*

-Nemkell rád vigyázni? Az előbb sem találtál el...
*Mondja vigyorogva a lányra nézve közben egy pillanatra lenéz a kezükre is majd vissza a lányra. Ahoz képest, hogy nemrég még szivatta őt, most kézenfogva állnak és épp azt beszélik, hogy vele e marad a lány.*
-Ha velem maradsz, nem sűrűn fogsz találkozni Thomassal. Tudod én mindenki ellen vagyok, mindenkit le akarok győzni és mindent magamnak akarok. Thomas is csak egylessz a sok közül akit meg fogok ölni. Mert ahogy mesélsz róla úgy gondolom, hogy ő valami főfejes...hát, őket kell először kiiktatni a hatalomért. Bár igazából nem érdekel a hatalom, inkább csak a tiszteletet akarom megszerezni. A hírnevet, hogy féljenek tőlem...

-Azért nem találtalak el mert nem akartalak*Védekezik komolyan ,de persze tudja hogy ez nem így volt egyszerűen nem tudja még használni a képességeit.*-Nem hagyom hogy Thomast bántsd*Apjaként tiszteli a sokszor nem barátságos Thomast és nagyon hálás nek.Miközben ezt kimondt elszántan nézett a szemébe*-És ne akarj ilyesmit az ilyen dolgokkal csak a baj van!...A nyugalom annyival jobb dolog!

-Hm...de ha belémköt akkor bántom...
*Mondja halvány mosollyal az arcán a lány szemébe nézve.*
-Tudod...szeretem a veszélyt...szeretek rosszat csinálni, nem szeretek nyugodtan ülni a seggemen...kivéve, ha olyat látok amint jól lehet röhögni! Na akkor leülök!
*Mondja vigyorogva majd elengedi a lány kezét, hátrébb lép majd lefekszik a fűbe és úgy néz fel.*
-Hm..ezazz...ez kellett nekem...egy kis kényelem...
*Mondja majd lehunyja a szemét és úgy fekszik tovább.*

-Aha szóval azért nem jöttél le nekünk segíteni...jót nevettél...Én már akkor is láttalak...csak el voltam foglalva
*Kicsit számonkérően mondja majd mivel nem tud jobbat leül és Tidusz mellé kuporodik.*-ÉS te te....mióta élsz itt ebben a városromban?Még sosem láttalak...*Nincs is itt olyan régen*

-Segíteni? Nem segítek én senkinek...Bár téged már akkor is kiszúrtalak...nem hagytam volna úgysem, hogy bajod essen. Nekem sérthetetlenül kellesz...
*Mondja mosolyogva nagyot óhajtva.*
-Hát..elég régóta, de még senki sem látott és ismert meg. Akivel eddig találkoztam, az többet nem szóllt meg...magyarán megöltem. Te vagy az első, akivel beszélgetek és mg nem nyúltam hozzá úgy, hogy nincs semmi bajod...

-Húha!Ezt akkor jó pontnak könyvelem el!Engem nem bántasz csak ez azért csak jelent valamit te is tudsz érezni*Kuncog*
-Hát...Érdekes egy fiú vahy te Tidusz...*mosolyog a kényelmes pózban lévő fiúra*-Szerintem néha összefuthantánk...Tudod én még is csak Thomassal maradok segítek neki meg minden...de azért szerintem...*nem fejezi be*

-Hát...tudok...
*Mondja mosolyogva maj azonnal le is hervad az arcárl mikor a lány kijelenti, hogy Ő Thomassal marad. Erre hirtelen kinyitja szemeit majd felül és a lányra néz.*
-Ne maradj vele...maradj inkább velem...hidd el, jó lessz...segítek továbbfejleszteni az erdőet, sokkal hamarabb leszel olyan szinten mint ő, mintha ő tanítana...
*Igazából nem ezértakarja, hogy a lány vele maradjon, hanem inkább azért, mert most olyat réez amit még eddig sha nem érzett senki iránt.*
-Kérlek, ne menj vissza hozzá...maradj velem...kérlek...

*Nagy elkerekedett szemekkel hallgatja végig az előbb még gúnyos és idegesítő férfi komoly még is érzelmekkel teli mondandóját.*
-Annyira annyira*Hirtelen felindulásból átöleli és szorosan hozzábújik egyideig meg sem szólal de egyszer csak meg töri a csendet*-És ha itt is ott s?

*Tidusz eléggé meglepi a lány reagálása de örül neki. Ő is öleli miközbe szive hevesen ver és ő sem érti ezt az érzést, de tetszik neki. Mikor a lány ismét kérdez csak ad egy ouszit a lánynak.*
-Ne kérlek..dönts...vagy Thomas...vagy én...

*Mikor ezt kimondja mégerősebben belé kapaszkodik*
-De de de de....
*Dadog valamit de nem tud mit mondani*
-De de őőő ő számít rám... és és ő mentett meg én én itt akarok maradni de a lelkiismeretem érted!*Most felül és mélyen a fiú szemébe néz most már teljesen nyugodt mint egy megszelítdített cica*

-Tudod...nmegyszer ölt már mg majdnema lelkiismeretem...
*Mondja mosolyogva miközben megsimogatja az arcát.*
-Azért akarom, hogy velem maradj, mert nembiztos, hogy én még visszatérek. Én egyszer továbbállok és kitudja, hogy mikor jövök vissza...és lehet, hogy addigra már épp nemélsz, vagy kitudja...bármi megtörténhet...amit én nem szerenék!
*Mondja a lány szemébe nézve, hogy éreztesse mennyire komolyan beszél.*
-Maradj velem...Thomasnak meg majd szólok..ha kell, személyesen megyek el hozzá.

*Valami nagyon hirtelen változott meg a lányban mert olyan erős kötődést érez amit még soha nem akarja hogy elmenjen semmiképpen sem de itt hagyni Thomast?!ISmét hozzábújik de sírni kezd*-El ne menj nekem!Itt ne hagyj!Nem akarom!*Itt egy kicsit megmutatkozik gyermeki mivolta...*-Nem nem engedlek el!

-Héé...kérlek, ne sírj! Nem éri meg értem sírni, hidd el nekem...
*Mondja halkan miközben simogatja a lány arcát ésletörli a könnyeit.*
-El kell, hogy engedj...nekem nincs itt keresni valóm...

-Nem*Kicsit hisztérikusan kitör és a lehető leherősebben szorítja*-Nem oda jösz velem és nem hagysz el soha!*Ezt már így el is tervezte magának neki ha kell valami azt meg kell szeretnije minden áron*-Úgy se engedlek el!

-Ehh...Cassy...miért ragaszkodsz ennyire Thomashoz? Mi lenne, ha végig itt lennénk a közelbe, de inkább velem..és csak néha látogatnánk be oda?
*Kérdi majd inkább beletörődika dolgoba és csak mosolyogva megrázza a fejét.*
-Tudod, ilyen még nem volt velem...egy...emberért, és hozzáképest egy lányért...itt maradok...de nem lépek b sehová, csak a környéken maradok, de Te mindíg megtalálsz ha kellek. Csak koncentrálj rám erősen, és ha tudok ott leszek...de igérd meg, hogy mindennap találkozunk!
*Mondja a lány szemébe nézve miközben azt megemeli.*
-Minndennap tudni akarom, hogy jól vagy e, de ha valami bajod esik...és megtudom, hogy ki érte a felelős...a saját kezemmel fogom megölni! Ezt halál komolyan mondom!
*Mondja majd egy pár másodperces csönd után közelebb hajol és gyengéden megcsókolja.*

*Mikor vége lesz a csóknak könnyes szemeivel még is nagyon vidáman néz a szemeibe*-Annyira annyira örülök!és igen mindennap jövök!De nyugodj meg senki sem fog bántani hidd el rosz pénz nem vész el*kuncog végülis csak elérte amit akart*Nekem mindennap legyél ám itt!

-Én mindíg itt leszek...és várlak..vigyázok rád! Te nem tudod, hogy hol leszek de én tudom, hogy te hol leszel! Mindíg látlak...és mindíg ott leszek, ha baj van!
*Mondja mosolyogva a lány szemébe nézve miközben megsimogatja az arcát.*
-Azthiszem...úgyhívjk ezt az érzést,amikor az egyik fél egy furcsa érzést érez a másik iránt, hogy szerelem...nos, úgyérzem, hogy szerelmes lette..és szeretlek!
*Majd közelebb hajol és gyengéden megcsókolja.*

*A csók után könnyes még is vidám szemeivel a fiúra mered*-Annyira örülök és nyugodj meg mindig itt leszek!És ne félj rossz pénz nm vész el!*Kuncog*-Senki sem fog bántani!Olyan kis aranys vagy amikor ilyen vagy*Egyik újjával végig simít az ajkán*

-Te meg ellenálhatatlanul édes...
*Mondja mosolyogva miközben simogatja a lány arcát. Majd hirtelen rossz érzés kapja el a fiút amitől hirtelen fel is pattan. Behunjya a szemét majd hirtelen kinyitja.*
-Démonok jönnek...ha jól láttam, ők az ellenségeitek, igaz? Elvileg meghalt a fővezérük..mit keresnek még azok itt?
*Közben csuklóját elkezdi forgatni majd egymás fölé teszi kezeit majd pár szó után hirtelen átmegy kékbe a keze ajd int egyet a földre mire egy vízelemntál áll előtte.
-Vigyázz Cassyra! Egy karcolás sem lehet rajta!
*Az elementál csak bólintott majd a lánymellé csúszott és megállt előtte. Tidusz csak elindult a démonok felé majd a dombtetején megállt.*
-Hova lessz a séta, uraim?

-De de de de!*Utánna menne de a hatalmas vízlény az útját állja*-Hess hess innen~Azokat én hagytam életben lehet hogy nem pusztoltak el a villámaimtól~*NAgyot sóhajt*-Tidusz gyere vissza ide hagyd azokat!

-Akkor miért nem mentek el? Miért jönnek pont erre?
*Kérdi hátrafordulva majd ismét visszanéz a Démonokhoz de épphogy eltud hajolni egy tűzlabdától.*
-Hű a nénikéteket!
*Mondja majd megropogtatja a nyakát.*
-Hanyan vagyok? 2...3.....5...6...6 Hm...kevesek vagytok ide, ugye tudjátok?
*Bár erre a kérdésre nem kapja meg a választ mivel már is támadásba lendültek. Próbálják őt megütni de nem sikerül nekik, Tidusz hála gyors reflexeinek mindíg elhajol vagy elugrik.*
-Hé..nyui..már..beszéljük meg...hölgy előtt nem akarok...
*Piff...it bekapott egy jobb egyenest. Ennyi volt, kiverték nála a biztosítékot. Elesik, az összes Démon ráugrik. Pár másodperc múlva csak egy lila fénygömb taszít le mindenkit Tiduszról aki körül keletkezett az erő aura majd elis tűnik.*
-Nakész...nektek kampó!
*Rmutat tenyerével az egyikre mire mintha gránátot helyeznének elbenne, hirtelen belülről robbanszét. Majd gy másikra néz rá aki közeledik felé. Oliver kezében egy tzlabda lángol majd mikor odaér a Démon hirtelen a pofájába nyomja majd le a földre kiégetve a lény arcát.*
-nesze neked, rühes dög! És neked is!
*Int hátra hirtelen mire a démon egyhelyben megdermed. Tidusz csettint egyet mire apró darabokra törik szét. Eddig ez három..még maradt három. Tidusz feláll majd pár forgás után hirtelen eszméletlen nagy hieg árad szét mindenfelé mire lefagy körülötte minden. Majd kinyújtja karját a föld fölé mire egy fekete lyuk keletkezik a földön majd lassan egy kard emelkedik ki a fölből egyenesen Tidusz kezébe. A pengét rúnák díszitik melyek fényesen vannak belevésve a kardba.*
-Noshát, gyertek!
*settint egyet mire a dermedés megszűnik. A három hülye tényleg neki rohan mire Tidusz csak hirtelen elteleportál a helyről ahol állt pont mögjéük majd egy vágással elvágja mindkettőjük gerincét de a hullák hirtelen eltűnnek. Tidusz sóhajt egy nagyot majd úgy fordul meg és néz a lányra.*
-És én még ahdjam őket, mi?

*átugorja a lomha dögöt és Tiduszhoz szalad*
-Héj miért nem hagytál nekem is?Én is játszani akartam
*Kicsit morcosan és számonkérően beszél*
-Nem kell engem mindnetől annyira félteni*Vadul megcsókolja majd ismét elhúzódik*

-Bocs, demár beleéltem magam...
*Mondja vigyorogva majd vadul visszacsókol.*
-Amúgy, felse tűnt, h eltűntek miután elvágtam őket?

-Eltűntek?Örülj neki legalább nem kell elásni
*Nem látja az össefüggést nem érti miért kérdez ilyesmit*
-De miért?
*Kicsit aggódva néz Tiduszra miközben megsimogatja az arcát*

-Új fejlesztés...a kardom. Tudod, tudok teleportálni, portált nyitni meg ilyenek...és gondoltam ezt a kardot feltuningolom. A világ legerősebb karrdja. Most egy olyan helyre küldtem őket, ahol nincs se levegő, se semmi, szóval tuti meghalnak. Ezek a kis rúnák rajta...
*Mutatja me a lánynak.*
-Nos, ők segítik a kardot, h eltüntesse a megvágott személyt...jó kis trükk, mi? Azonnali halál...ha olyan helyen vágom meg, hanem...meghal..
*MOndja vigyorogva majd a kard hirtelen láthatatlanná válik, eltünik. Aztán ránéz a vízelemntálra is ami szintén eltűnik.*
-És ez még semminem volt a tudományomból..ha gondolod mindennap gyakorolhatunk, hogy tökéletesítsd a tudásodat.

-TE te te olyan erős vagy*NYakába ugrik és szorosan átöleli*
-Én azért annyira aggódtam,Jó hogy megúztad ne kakaskodj már lehet hogy elmentek volna mellettünk!*Ismét kicsit szigorú de gyorsan nyom egy nagy puszit az arcára*Persze mondom mindennap jövök*Ásít egy hatalmasat*

-Dehogy mentek volna...meg már kijárt a szórakozás...
*Modnja mosolyogva a lány szemébe nézve közben szájonpuszilja. Majd a lány ásít egyet.*
-Álmos vagy, Kicsim?

-NE nem dehogy is
*Ismét ásít egy óriásit és a vállára hajtja a fejét*
-Dehogy, nem vagyok az!*Már halkul is és laposabbakat pislog*

-Dehogynem...álmos vagy...hol van a szálláshelyetek?
*Kérdi mosolyogva miközben apró puszikkal bombázza a lányt miközben simogatja.*

-Nem nem nem*CSóválja a fejét heveseb*
-Itt itt itt!Itt fogok veled aludni!
*Hirtelen leül vagy is inkább össecsúklik és magamellé rántja a fiút majd hozzábújik*-Itt maradok veled ma este!*Suttogja*

-Thomas nem fog szólni vagy aggódni?
*Kérdi halkan bár egyáltalán nem érdkeli őt aza Thomas gyerek, sőt, örül, hogy a lány inkább vele éjszakázik. Átkarolja őt és amgához húzva homlokon csókolja.*
-Szeretlek...
*Suttogja a fülébe halkan.*

*Ennek a szónak a hallatára hevesen visszafordul és Tidusz szemeibe néz*
-Én is nagyon nagyon szeretlek*Megcsókolja majd behunyja szemeit és hozzábújva elalszik*

*Megvárja míg a lány elalszik aztán buksinpuszilva lassan őt si elnyomja az álom. Még előtte megfogja a lány kezét, kulcsbazárja majd elalszik.*

*felébred itt az ideje hogy haza menjen,felül nyom egy nagy puszita fiú arcára és elmegy*

*Megcsapja az orrát a női szag, amint belép. Már a harcnál is érezte, a harcnál amire csak derengősen emlékszik. De erre a női szagra már nem csak derengősen emlékszik, hanem tisztán.
Hamarosan meglátja a szag gazdájának búvóhelyét is*

*Noira mélyen behúzódik az egyik betontömb alá, amint megpillantja a tegnap harcoló nőt. Kését bal keze ügyébe helyezi, tűit belerejti tenyerébe és támadásra készen vár.*

*Megézi a fém kesernyés illatát ezért megáll. Majd lángokbaborítja a csaj búvóhelyét*