Utcák

*gyorsan vágtában néhány ember neki megy s párat fel is lök.. nem sajnálván őket. Kicsit meglepődik,mikor egy furcsa nő megszólítja s nem túl barátságos tekintetekkel felé fordul* - Igen? mit akarsz? * kérdi kicsit rideg hangon*

*Végigméri, majd:* - Üdvözöld az új mesteredet! *örült mosollyal idéz meg egy kis elektromos burkot a nő körül. Ezt még Xavtol tanulta*

* hirtelen éri ez az egész.. nem tud mit mondani s csak bámulja magakörül értetlenül a burkot..nem mer hozzá se érni, csak csóválja fejét s elmosolyodik* -Ejha.. nem semmi.. Maga lesz a mesterem? * értetlen nézés* -Hát akkor üdvözlöm.. Nichole Morana vagyok *erőltetett mosoly* ~nem rosz első benyomásra..~

- Attól függ *pár elektromos nyaláb csap a lányba* - Kavarodj ki ebből! *megnöveli a feszültséget kb a 2×esére* - Ha sikerül akkor igen, én leszek a mestered

*erre kószált éppen és észrevet egy különös jelenségett ,mivel estevan ezért démon alakbanvan , közelebb megy és kétt nőt lát*~nem néznek ki rosszul~

~mit képzel ez?..~ * fáj neki, ahogy a nyalábok hozzáérnek..rászkódik és még a feszültség is rátesz neki de rendesen.. nem szól semmit, csak szemeivel hunyorít és dühhe egyre nőni kezd, minek hatására "ellen" elektromos mező keletkezik körülötte megvédve őt a nyaláboktól.. s ereje hirtelen kiszabadul uralma alól és valami növekvő burok formában körülötte egyre nagyobb feszültséggel teret próbál keriteni.. próbálván szétszedni Jeannie burkát..*

*Felkacag ahogy a lányka erőlködését látja* - elektromos egér, akkor lássunk egy kis tüzet! *belobantja a csajszi elektromos burkát, hő, elektromosság nem jó barát, hatalmas robbanással egyenlítik ki egymást, s így nichole Morana igen kellemetlen szituációba érezheti magát a robbanás epicentrumában. Jeannie ekkor észreveszi a másik egyedet, de, mivel nem kíván nézőközönséget a falnak utasítja (Telekinetikus erővle nekivágja egy ház falának)*

*házfal csúnyán póruljárta de Dimenzo is meg sérült de nemenek vészesen*~enek a ribinek meg mibajavan~*feltápászkodik a törmelék alól és nekiront mikor elég közel ért egy pengékből álló ostort csap az idgen hölgy felé*

~én azért jöttem, hogy tanuljak,nem azért, hogy feszültség levezető legyek..~ *robbanás után fájdalmában térdre borul s halkan nyögni kezd, komoly égési sérüléseket szerzett... * -Miért.. * nyögi ki hallkan s már térden álva se tud maradni, összeesik, gyorsan kapkodja a levegőt *

*Lazán megragadja az ostort és gazdáját magaelé rántja, majd térdével beletérdel a golyóiba, behúz neki egyet, fejbevágja, majd az ostorát telekinetikusan körétekeri, és meghuzza azt a fogjul ejtett testen*
- Soha többé ne merj hátbatámadni *lila szemeiben villámot szornak a harag fényei* - Remélem érthető voltam *odább vágja, megint a falhoz, majd elengedi és odalépve a küszködő tanonca felé* - Megszolgáltál a jutalomért *int és pillanatok alatt minden seb, minden fájdalom megszünik* - Állj föl, és gyere velem. Te is. Hamár ilyen nagyon a közelembe óhajtottál lenni *közben tenyerére pillant ami szétroncsolódott az ostortól. Kis fájdalom ez már neki, begyógyítja, visszanövetsztve az ujjait, bőrét majd elindul*

* nagy fájdalmai pillanatok alatt elmúlnak.. nem tudja mi van, azt hiszi megbolondult már, de azért mégsem.. s nagy csodálkozó szemekkel fel áll s egy csalódott bólintás és valami köszönöm szerűség mormolása után követni kezdi a nőt ügyet sem vetve arról a démon szerűségről* ~ha a kezdet ilyen volt.. uhh már alig várom a folytatást..~ * sunyi mosoly*

*falhozvágásal nem igazán értel valamit de ahogy körbetekerte és golyszin térdelte az már fájdalmas visza húza karjába az ostort mely mély sebeket okozott a testén felszeretne állni de még mindíg fájnak a heréi*~te szajha ezt még meg bánod ~ -Kivagy te?*kérdi vékony hangon mivel méretes a szerszámja és ez nyomot hagyot bene*

*Majd elengedi és egy kacsintás után távozik*

*Unatkozva lépked a repedezett betonon. Kezében kését forgatja, vörös szemeivel préda után kutat, de mivel senki sincs az utcákon, letesz céljáról és inkább a környéken levők erejét próbálja felérképezni. Hirtelen borzongás fut végig gerincén... A hatalmas erőben ellenséget vél felismerni. Vérszomja fellobban és elkezdi kutatni az erő gazdáját.*

*Csak nem épp előre hanem felfele kéne néznie. Könnyed szárnycsapásokkal repül felette ugyanis Sam, aki épp kajáért igyekszik*

*Hirtelen meghallja a szárnycsapásokat és elkáromkodja magát. Villámgyorsan felrohan a házak tetejére és onnét kezdi követni a férfit.*

*Nem törődik most senkivel, így Noirát se érzékeli. Halad a maga utján, a maga célja felé*

*Kezdi dühíteni a férfi nemtörődömsége. Fenyegetően és őrülten felmordul, majd kinyújtja kezét és apró lángot lobbant a fölötte repülő alak szárnyai hegyén.*

*Feltűnik neki a kis produkció. Megfordul és egy tűzlabdát vág vissza válaszképp, neki Noira-nak*

*A nőnek tetszik a kis mutatvány. A tűzlabdát egy intéssel szertefoszlatja és felkiált a férfinek.*
- Ezek szerint kvittek vagyunk! Tüzet tűz ellen! - *kacag őrülten.*

- Nem mindegy, hogy milyen tűz az *egyöntetűen vörös kis fény lobban a tenyerei közt, szikrázik az erőtől, majd egy laza intéssel a lánynak vágja. Hatalmasat robban, lebontva a háztető egy kis szegletét is*

- Hoppá - *jegyzi meg, a robbanás elől egy hatalmas fémgömbbe zárva magát. De mikor a robbanás hatása eltűnik, a gömböt ezernyi tűvé változtatja és telekinetikus képeségével a férfi felé hajítja azokat.* - Ezt kapd ki, rohadék! - *kiáltja, majd néhány tűnek megváltoztatja az irányát, amik egyenesen a férfi nyakába csapódnak...*

*Lezuhan. Zuhanás közben kiszedi magából a tűket, majd a földtől pár centire felrepen, és a nő elé ugrik hatalmas szárnyait fenyegetően kitárva*
- Fulladj *kimondta, szavaira az oxigén elpártolt noirától. Sam aurájába kezdett gyűlni, nem cska a nő körül szünt meg, de tüdejéből, véréből is kivonódott minden oxigén*

*Hörögve kapkod levegő után, de érzi, hogy pillanatokon belül el fog ájulni. Utolsó erejével egy hatalmas fémdarabot idéz, amit beledöf a férfi gyomrába, majd elsötétül előtte minden...*

- Gyenge *szólal meg Sam kihúzva hasából a fémdarabot. Démon lévén (mivel Ő démon) begyógyítja a hasán keletkezett szörnyű sebet, a fájdalmat pedig rég megszokván, már nem is érzékeli (és tegyük hozzá, Sam én nem érzékel fájdalmat, csak Thomas, aki most is szenved a medállba bezárva). Majd felemeli a lányt, testét megtölti az életet adó oxigénnel, beindítja vérkeringését, szívét, és közben mosolyog*

*Üvöltve támad a férfinak, mikor magához tér. Karmait belemélyeszti mellkasába, hosszú szemfogait a torkába. Nem fogja vissza magát, kezeiből tüzes pengéket mélyeszt a férfi testébe.*

*A medállja izzani kezd, Thomas odabent szenved. De Sam csak mosolyog. Hideg szemekkel löki le magáról a nőt, majd öngyógyításba kezd*
- Nem érzek fájdalmat kislány. De te igen *szorítani kezdi fogjul ejtett vállait, majd hátralöki, és beletapos a hasába, sebesen*

*Felnyög a férfi hatalmas talpa alatt, de valami felkelti figyelmét. Méghozzá a nyakában lógó medál.* "Szép kis summát kaphatnék érte... " *szalad át fején. Letaszítja magáról a férfit, elrugaszkodik, megragadja a medált, és képességeivel megoldja annak láncszemeit. Majd elrugaszkodik a tetőről és beszökken a szomszédos ház ablakán.*

- Mi a...? *megfordul tengeje körül, majd örült dühvel vetődik a nő után* - Hozd vissza a medálom! - visítja rombolva, mindent széttör ami az útjába áll, beleértve a falakat is*

*Ledobja magáról vaskos bőrdzsekijét és minden erejét megfeszítve futásnak ered. Átugrik egy szűk repedést a földön, de visszafordul és a repedésen keresztül bekúszik a csatornahálózatba. Az odalenn nyüzsgő patkányok rémülten rebbennek szét, amikor Noira gézbe tekert talpai átgázolnak csapataikon. A lány bekúszik egy szűk elvezető járatba, amiről úgy gondolja, a férfinek túl szűk lesz.*

*Követi, hisz eléggé a sarkában van, de a csatornában nyomot veszt. A medállját akarja, és ha egy hullán is kel megtalálnia, de meg fogja találni. Szőkőárt fakaszt a csatorna vizéből, és minden kis repedést, búvóhelyet eláraszt a víz!*

*Gyorsan egy vékony, de tartós láncot idéz a medálnak, amit övére függeszt. Beleveti magát a mocskos vízbe, és a csatorna aljában levő repedésekbe kapaszkodva igyekszik minél távolabb kerülni a dühöngő férfitól.*

//annyira nem mocskos a víz, hisz nincsenek már túlontúl környezetszennyező dolgok//
*Nem találja, ez megörjíti. tombol odalent, a víz szinte szét szedi a csatornát*
- rohadt kurva, azzonnal hozd vissza a medálomat! *visítja örült dühvel, leomlosztva nem egy járat tetejét* - Megdöglesz, ha nem adod vissza de tüstént!

*Megkönnyebbülve siklik ki a járatokból, a csatornahálózat végét lezáró rácsokon keresztül. Lerázza magáról a vizet és elsiet búvóhelye felé. A szűk barlangban szemügyre veszi a medált.*
- Lássuk csak, mit tudsz...
*Izzítani kezdi a követ, hátha rájön, milyen fajat kőzet is az, hisz nem tűnt számára ismerősnek a fajtája. De mikor az első lángnyelvek végigszaladnak a medálon, kellemetlen érzése lesz, mintha elevenen égetne valakit...*

*Hadsun lelke próbál kitörni a medállból, de egyenlőre nem tud, csupán égetni a nő kezeit. Nem tudja, hogy más fogja, hiszen, nem lát ki*

*Hirtelen megérzi a kőben levő szenvedő lelket. Feltámad benne a részvét és megpróbál segíteni a léleknek. Teljes erejével arra koncentrál, hogy legyen szabad, de látszólag nem ér el nagy sikereket vele.*

*Örült módón próbál kijutni, de a falak túl erősek, neki pedig nincs ereje... Kezd megörülni, odabent, egyedül, és zokogásban tör ki. A lélek halványodóba kezd, nem sokáig bírja már Thomas Hadsun odabent*

*Érzi, ahogy a lélek gyengülni kezd. Kétségbeesetten próbálja kiszabadítani börtönéből, de nem sikerül neki. Végül úgy dönt, összetöri a medált. Minden erejét és képességét beleadva, nekicsapja az ékszert barlangja falának.*

*Felszikrázik a medál, a lélek kitör belőle. Szikrázó lila fényárban úszva nővekszik meg, szemeiben dühöd fény szalad áll. Testet ölt a lelke, majd Thomas Hadsun a földrerogy kábán*

*Megzavarodva nézi üldözője képmását.*
- Te....Hogy.. Az előbb még... - kezd dadogni, de végül kiböki. - Ki a pokol vagy te?!

*nehezen tápászkodik fel, majd magyarázkodásba kezd. Lassna, és tagoltan elég gyenge szerencsétlen. Elmagyarázza, hogy ki az a Sam, miért néz ki úgy mint ő, és, hogy most, hogy ő szabad, valszeg sam énje felveszi eredeti alakját. Majd újra előre bukik. Hetes élelem és vízhiány, akár lélek volt, akár nem, így testetöltött állapotban eléggé érzékelhető*

- A fenébe... - morogja. Bemutatkozása után felismeri a férfit. Amikor elment Arisával, akkor találkozott vele egy pillanatra, de nem hagyott benne mély nyomot a találkozás.
Átveti a férfi karját a vállán és minden erejét megfeszítve elcipeli az árvaházba, figyelve arra, hogy mindig az árnyékban maradjanak és elkerüljék Samet.*

*Ahogy noira összetöri a medállt, felüvölt és a fejéhez kap*
- Ne! *térdrerogy, testét vörös, kék fények veszik körbe, fájdalom hullám söpör végig a gerncén. Szárnyai színe átmegy teljesene feketébe, megnyúlnak, haja megnövekszik, lilából vörös színre vált. Sam elfekszik a földön, és pár percig ott is maradt. majd üvölt egy hatalmasat: Érzékelte Thomas jelenlétét. Kitárva hatalmas szárnyait a levegőbe rugaszkodik, és elindul az árvaház felé*

*Sebesen fut, kihasználva a háztetők adta rövidítési lehetőségeket. Útközben néhányszor farkasként elüvölti magát, mire a távolból válaszolnak neki az állatok. Az árvaház kapujához érve már egy egész falkányi farkas követi.*

*Idáig elvezzette a nőt. A csatornahálozat révén bárhová ellehetet jutni a város alatt. Olyan helyekre is ahová, még a városba se nagyon lehetett bemenni. Mikor megérkeznek, a bentlakók döbbenten merednek csatornafedél alól előbújó kislányra, és noirára. Jessica azonnal alvó apjához fut, és szorosan átelöli*

//Szintén a melekülésre van egy csatornanyílás felszerelve//

*Végigrohan az utcákon, nyomában a falka megmaradt tagjaival. De hirtelen eszébe jut Thomas kérése és előbb megkeresi Arisát. Keresni kezdi erejének jeleit, majd mikor megtalálja, elindul arrafele.*

*A követett szagba belevegyül néhány ismerős farkas szaga is. Boldogan kezdi követni a nyomokat, de egy idő után szétszélednek, így inkább Noira nyomain halad tovább.*

*Utolsó nagy körét teszi épp a város felet tmikor megpillantja a Dimenzo-elektra párost. Elmosolyodik, s a levegőben követi a őket, végül csak őt, dimenzot, ki alaposan kiütötte ellenfelét*
- Szánalmas *szögezi le magában a levegőben*

*kiérve az utcára esik össze. Az, hogy sikeresen elirányította magától Gabriel támadását a maradék erejét is sutyba vágta. ami azt jelentette, hogy kiszolgáltatott heverésbe kezdhetett a földön, szárnyait magamelett széttárva. Ömlött belőlük a vér, besszennyezve tiszta kék színét*

* Tovább sétálván, észre vesz valakit, aki nem éppen a legjobb paszban heverészik az utcán.. Oda sétál hozzá s legugol, arcát ütögeti és törli róla le a vért.. * -Hé élsz még? Mi ez az egész.. *kérdi döbbenten.. beugrott végre neki, hogy utoljára a romoknál látta ezt a fiút*