Csarnok.

-rendben van
-akkor folytasd
*továbra és renezzénestel arcal néz*

*Továbbra is mosolyogva kínozza közben a vámpír félelmeiben kutatva majd megtalálta legsötétebb démonját, és ezt felszínre hozta.
Kavargó ködbe zárta a vámpir tudatát, majd vizionálisan megjelenített előtte azokat a félelmeket*

*egyetlen egy félelme van, aki a legnagyobb elensége a nap*

*A hatalmas fény elöntötte az egész csarnokot, majd örült kacaj halatszott*
- Nyomd el azt a gonosz kis démont, a fény már nem bánthat Vámpir!

*igazat mondott jeannie nem ártot neki a fény igy már nem anyira félt a naptól*

- Látom ez se jön be *mondja lehajtva a fejét, majd felnéz újra* - Reszkess! *szemeibe méregzöld fény gyúl*

miért reszkesek?
*merreven áll és nézzi jeanniet meg a fényt ami még árt a szemének*

- Mert én képes vagyok elérni, hogy félj *közeledik hozzá, hatalmas zöld szárnyait kiengedve. Különös töltetűvé válik a levegő*

*kezd már hatni rá egy kicsit rezkett de méh küzd*

- Ad fel, túl gyenge vagy még * egész közel áll hozzá, szárnyaival megsimítja arcát* - add fel

*ennyi elég volt neki most már teljes egészében reszket*

- Add fel bogaram *magához karolja a vámpirt, megcsókolja a nyakát* - Jobban jársz

-rendben van feladom
*közbe teljes egészében reszket*

- Ilyen könnyen *elhúzódik, szemei újra normális lilák*

-igen ilyen könyen
*már nem reszket*

*pofonvágja*
- Rossz válasz! Sose add fel! Így!

*továbra is rezzénéstelen arc*
-nem adtam fel! azt hittem erös vagyok idáug senki nem gyözött le most meg egy angyal legyözöt és pusztán berezeltem egy látványtol
*majd térdre esik és elkezdi nézni a földet*
-szerencsétlen vok

- Barom! Miért lennél szerencsétlen? Csak gyenge *legyint majd leül* - Majd megerősödsz, és mostmár a napra is kimehetsz, ezáltal a tanulásod máris megkezdődött *mondja mosolyogva, kivételesen, kedves hangnembe*