Egy elhagyatott lakás /Dimenzo városában/

*felül, nevet egyet madj komoran Thomasranéz*- Nicholeval magamhoz akrtalak csalogatni de közbe jöt valami, veled meg akartam zsarolni a testvéredet, amint látod kifogtatok rajtam.

*Különös fény szalad át szemein*
- Ha hozzá mersz érni a testvéremhez, darabokban küldelek haza az anyukádhoz! *sziszegi*

*nevetnikezd*- Mikor még erőm teljébe voltam akrse tudtam legyőzni ,és egyépként is olyan gyönyörű teremtést nem lehetne bántani, na de te hogy merészelsz kihalgatni.*próbál felálni a földről*

*Odamegy hozzá, és teljes erőből rúgja oldalba*
- Ne merj a húgomhoz nyúlni! *rúgdossa tovább*

*a rúgástól ujra a padlóra hul és odéb csúszik egy-két métert, nem tud miteni már ahoz sinsc elég ereje hogy az ostortelhívja csak tétlenül fekszika földön*- Újal nem is nyúlnék hozzá* nvetni készül de egy rúgás elrontja a kedvét*

- Az egy dolog, hogy a szolgád vagyok, de ha kinyirom magam sokra nem mész. Ne merd bántani a húgom, mert póruljársz...!

"már megint nekem kell megvédenem magunkat"- nem tudnámbántani még tégedse tudlak de azért megprobálom.*hirtelen elkapja tomaslábát és másik kezével amin 3 hoszú pengét növeszt átszurja azt de nem huzaa ki belőle*

*Felszisszen, megdermed, majd lenéz a férfira*
- Engedjen el *morogja*

*a pengék vége meghajlik, közben Dim felkacag *- Míg élet van a mocskos testedben nem engedlek.*és az ostoral elkapja Thomas nyakát*- Eljött az ideje hogy megszabaduljak tőled.*sátáni kacaj hagya el dimenzo torkát*

*Hátulról egy kard szeli át Dimenzo gyomrát, és megjelenik mögötte ő is*
- Ha megölöd utána mész *megforgatja a hegyes, vastag pengét*

*Felhörög, kezeibe kapja az ostort és megpróbálja eltörni, de nem sikerül neki*

- Ez a fém törhetetlen , egyedül én parancso...lok neki*vérbugyog a szájából*- mágnese térnek és más fém uralónak sem engedelmeskedik csak is nekem.*majd hátranéz Samre *- Nem is tudom ezen az üzleten gondolkoddnom kell, menyit ér neked az élete ?*hasából ömlik a vér és térdre rogy a pengék eleresztik Thomast de az ostor marad*

- Mennyit ér neked a saját életed? Ez a kard puszta levegő, irányítani nem tudod, milyen kellemetlen nem igaz? Nos. Vagy engeded, vagy megölöd, de akkor te is... megdöglesz!

*gondolkodik kicsit*- Hm hát a saját életem többet ér mint ezé a nyamvaté.*az ostoral Samnek vágja Thomast és míg sam nem figyel ő ki repül az ablakon de lasan szál hisz haldoklik*

*Thomas szintén térderogy, majd elfekszik a földön*

- Grrr... Ez nem volt szép - *A lány egy szemközti ház tetejéről figyelte az eseményeket, de most egy hosszú ugrással benn terem a lakásban.*
- Üdv mindenkinek!

*Sam eltünt, Thomas pedig alszik a földön...*

- Köszönhetek én, ahogy akarok... - *morog, majd leguggol a férfi mellé és szemügyre veszi a sebeit.* - Na gyerek, ennyit ért a gyógyításom... - *majd megbökdösi a férfit.* - Ébresztő...

*Felnyitja a szemeit, majd harcisan felugrik. A következő pillanatba összeesik a földön*
- Au...

- Hülyegyerek -*inti le.* - Sebesülten nem jó ugrálni.
*Kicsit elfordul, fülelni kezd. Majd Thomashoz fordul.* - Hova tűnt a vöröshajú?

- Nem tudom *motzogja, majd újra feláll* - Ideje meglépnem *morogja belekapaszkodva a falba*

- Hova mész? -*mordul fel.* - Ebben az állapotodban még a farkasok is megtámadnának. És nekem elhiheted, hogy némelyikük igen éhes.

- Inkább megdöglöm. Nem leszek senki szolgája! *fujja idegesen*

- Te tudod -*vonja meg a vállát.* - De akkor ki fogja megmenteni a barátnődet?

*Megáll majd Noirára néz*
- Nem tudom...

- Örülhetsz, hogy van a falkában egy-két neveletlen dög, amelyik nem bírja ki, ha nincs a közelemben-*sóhajt, majd Thomashoz lép és elkezdi a sebeit gyógyítani.* - Addig is, segítek neked.

*Néma csend, csupán mereven nézi Noirát. Azon gondolkozik amit neki mondott az előbb. Ki fogja megmenteni Arishát? Majd felocsúdik*
- Mi történt Arishával?

- Nem tudom-*vonja meg a vállát* - Az egyik farkas szerint a nagy elvitte. A nagy alatt szerintem azt a batár őrültet érti, aki elintézett téged is.

*Kikerekednek a syemei, majd ay ajtó iránzába fordul. Pár nap óta elősyör megreydülnek a szárnyai és furán megcsillannak tolljai*
- Arisha...? *eljegesednek a pillantásai, syárnzait felcsapja, majd nekivágódik a bezárt ajtónak. Kilöki azt, majd felszzisszenve vállához kap* - Au *ül le*

- Hülye - *fejezi ki a véleményét tömören.*- Megmondtam, hogy ne ugrálj. Igazán hallgathatnál a tapasztaltabbra. -*bök sebhelyeire.*

*Felmorog, de olyan igazán fenyegetően*
- Bocs mama, de ez fontosabb mint az én egészségügyi állapotom!

- Ilyen állapotban nem sokat tudnál tenni érte-*dünnyögi és nekitámaszkodik az ajtófélfának.* - Mellesleg szerintem meg tudja védeni magát, ha kell.

- De... *nem tud mit kitalálni* - Nyertél... *kedveszegetten, újra bénultan lógó szárnyakkal indul vissza a lakásba*

- Akkor megengeded, hogy valamilyen szinten begyógyítsam a sebeid? Mert a folyamatos ugrálásod miatt semmire se jutottam. -*Thomas lábára bök.*

- Igen

-Végre -*sóhajt, majd a vérző testrésszel kezd foglalatoskodni.*-A vöröshajú barátod elég rendesen kicsinálta azt az őrültet...

- Ühüm *bólogat*

- Kész -*áll fel, befejezve a gyógyítást.* - Garanciát nem vállalok, nem tanultam olyan sokáig.

- Kösz... *morogja majd megpróbálja megmozdítani a szárnyait, de azok még mindig bénultan lógnak a hátáról* - Francba...

- Szerintem próbáld meg eltüntetni azokat az izéket a hátadról, úgyse mész velük semmire-*bök a férfi szárnyaira.*

- Ha mozgatni nem tudom, kkor eltüntetni se. Amúgy meg azzal végkép smemire s emennék *mondja sziszegve* - Mindegy, majd megszokom a fájdalmat.

- Felőlem... - rántja meg a vállait, majd lezuttyan a fal tövébe.