Utcák

- Jól vagyok, csak a délutáni szunyám lvezem *hörgi szárnyait próbálva mozgatni de azok meg se rezdülnek* - Te... téged láttalak, hogy kerülsz ide?

-Aha.. na gyere..had segítsek.. *valahogy felkarolja a férfit és próbálná talpra állítani* -Én izé..őő.. csak erre jártam.. * vágja rá kicsit nyögve a talpra állítási kisérlet alatt..*

- Nem birom mozgatni *reszkető hangon mondja* - A szárnyaim megbénultak! *kiáltja, majd leszegi a fejét és ajkába harap. Üveges szemekkel kezdi bámulni a földet*

-Nem.. most csak túl gyenge vagy. *próbálja nyugtatni a fiút s a szárnyaira tekint,amin elképed.. felét vér borítja szinte..s férfi arcát megfogja ,hogy az egyenesen az ő szemébe nézzen* -na ide figyelj.. szedd össze magad s húzzunk innen egy normálisabb helyre..pihenned kell..

- Nem megy. alig birok mozogni *s a ziháláson kivül mást nem tud csinálni* - Valami baj van velem, gyenge vagyok. Ez a test, túl gyenge *már a bőre is libabörössé válik, majd kinyögi* - Kérlek... segíts

-Próbálok.. de kevés vagyok*nyöszörgi.. s feladja..nem tudja talpra állítani.. már liheg az erőlködéstől* -Ez így nem megy.. kell még valaki. *csóválja fejét*

- Nem, nem akkor... hagyj itt *lehunyja a szemeit* - Menj tovább, én nem vagyok fontos!

-Elég.. *s azzal szemrebbenés nélkül elmegy a férfitól.. PÁr perc múlva vissza tér egy üveg vízzel s ismét letelepszik mellé átnyújtva a vizet* -Nem szeretem azokat, akik lenézik saját magukat.. Nem hagylak itt,amig jobban nem leszel..

*lentről csak a féybt lehet látni ahogy viszaverődik az ezüst szinü szárnyáról*~merelehet ez a nő~*majd megpillant két alakot a földön egy lila hajú pacákot meg Nicholet *~navégre~*és leszál a földreeléjük*- Háte milet má veled Thomas?*a nőre néz *- Szólhatál volna hogy elmész, asse tutam hogy örökre vagy csak sétálni már órák óta kereslek.

*Ellöki magától nicholet, majd a földre zuhan. Nem eszméletlenül, csak félkábán, és Nichet nem akarta magával lerántani. Időközben érzékeli Dimenzo démoni erejét is, de már nem tudna mit tenni. Már tudja, itt a vége szabadságának*

*Meglepődik..azt se tudja hova kapjon.. s csak bambul egy ideig Dimre..* -Hát őő.. most ez nem számít.. segíts.. *nyögi ki s újra próbál THomasnak segíteni*

- Hát igen .*szárnyit visza húzza, és özelebb lép Thomashoz* -Veled milet ?*látja roszulvan de nagyon Nicholt odébb viszi *- Üsdki árammal elviszem jácunk vele egy kicsit *és felnevet*

-Cöh..te csak ne vigyél engem sehová.. * lenézően pillatn DImre* -Én ugyan nem teszek benne több kárt.. hisz nézz rá.. *csóválja fejét* -Mit szólnál,hogyha te lennél az ő helyébe és még rá tennék én is egy lapáttal..Ha? HAgydd őt békén.. *s elálja az utat Thomas felé*

*Thomasra néz *-Tudom mit érezhet vagy nem *és felnevet * mondtál neki valamit ?*közben legugol Thamas hoz és a sérüléseit vizsgálja*- CSúnya .

*Felhörög, érzi dimenzo aggasztó közelségét, d emár beszélni sincs ereje. Fekszik mint egy rongybaba*

-Az..öhm..nos elnézeged a sebeit,amíg bele hal,vagy esetleg csinálhatnánk is vele valamit..hogy életben maradjon..*hangja rideg és aggódó, összefont kézzel a falnak dől*

*felnéz a lányra *- Megmetetél ezért most én is megmentem de neked köszönyemeg*majd mikor hozzá éren a férfi hoz megint elveszti az önoralmát és ökölbe szorítja a kezét ~ üsd agyon üsd agyon~*dim fejében egyre hangossabb a hang *- Ezt nem kéne !!*és ököllel arconvégja thomast *

*már nem érzékeli az ütés erejét, kába*

*látván ezt az egészet, neki esik a férfinak s teljes erejéből ellöki őt Thomas közeléből* -Mit művelsz? *ordít rá* -Nem látod, hogy így is alig él? Ha csak rontani tudsz a helyzeten, akkor húzz el innen! *szemei dühtől szikráznak s kb úgy bánik most Dimmel,mint egy anya az engedetlen gyermekével..*

*felál és dühében kitárja a szárnyit *- Nem én voltam egy hang súgta *és ordít *felkapja thomast és elrepülvele haza *- Ha akarod hogy éljen sies .*még hátra szól*

-Hogy aza.. dögölnél meg.. *morogja magában s utánuk fut,mint állat.. folyton az eget bámulja s azon DImet, majd fel esik, de csak fut tovább levágván az utat..egyenest vissza abba a porfészekbe..*